„Az Aikido olyan, mint egy iránytű, 
amely minden embernek megmutatja 
az utat életküldetésének beteljesülése felé…”

Az Aikido megalapítása egy ember, Ueshiba Morihei nevéhez fűződik. Őt szerte a világon az Aikido-t gyakorlók O-Sensei, vagyis a nagy tanító néven tisztelik, képe ott függ minden dojo falán. Az alapító 1883. december 14-én született Tanabe városában, és 1969. április 26-án halt meg Tokióban. Teljes élettörténetét most nem tárgyaljuk, csak az Aikido létrehozásával szorosan összefüggő adatokra térünk ki.

Ueshiba mester egészen korán heves érdeklődéssel fordult a harci művészetek felé, minden alkalmat megragadott a tanulásra. E tanulmányok később szervesen beleolvadtak az Aikido mozgásába.
Az első tanító, akinél a Mester tizenéves korában tanult, Tozawa Tokusaburo, a Kito-ryu Ju-jitsu mestere volt. A következő Nakai Masakatsu, a Yagyu-ryu vívóiskola vezetője. Ueshiba 1908-ban nyerte el ennek az iskolának a bizonyítványát, Ő mondta, hogy ennek az időszaknak nyomai vannak a mostani kézmozgásban és lábtechnikában. 
1911-től 1916-ig teljes erejével tanult Takeda Sokaku Daito-ryu Ju-jitsu iskolájában, 1916 májusában kapott mesterétől végbizonyítványt. Mint később a Mester magyarázta, ez az időszak már közeli, mély rokonságot mutat az Aikido születésével. 1922-ben megszerezte a Shinkage-ryu Ju-jitsu iskola minősítését is, majd a lándzsavívás tanulmányozásában mélyült el 1924-25 között. Az ekkor tanultak váltak az Aikido lándzsa-, és botmozdulatainak alapjává, s innen ered a belépés (irimi) technikája is.

Bár 1925-re az Aikido technikai repertoárja készen állt, mégis hiányzott még egy lökés, egy szellemi útmutatás a művészet megszületéséhez. Ezt a Zen-buddhizmus adta meg. Ueshiba mélyen vallásos nevelésben részesült, ezt az elmélyülésre, elmélkedésre való hajlamát tovább erősítette apja halála. A Mester kapcsolatba került egy pappal, Deguchi tiszteletessel, aki az Omotokyo-szekta alapítója volt. Deguchi az Isten és ember iránti szeretet alapvető fontosságának szószólójaként nagy hatással volt az Alapítóra.

Azután egy tavaszi napon, 1925-ben elérkezett az a pillanat, amikor az Aikido megszületett. Ekkor Ueshiba mestert párbajra kényszerítette a császári flotta egyik tisztje, s a megegyezés szerint fakardokkal mérték össze tudásukat. A Mester a tiszt valamennyi támadása elől egyszerűen a megfelelő pillanatban ellépett, s a párbaj egyetlen összecsapás nélkül ért véget. Ekkor, röviddel a párbaj után Ueshibát különös érzés kerítette hatalmába, amit később így fogalmazott meg:

„Megértettem, hogy a Budo nem az, hogy erővel ledöntjük az ellenfelet, és nem is az, hogy a világot fegyverekkel romlásba visszük. Az igazi Budo az, hogy elfogadjuk a Világegyetem szellemét, megőrizzük a világ békéjét, és ha helyesen csináljuk, véd és ápol minden élőt a természetben.”

Megszületett az Aikido.